Anyák napi mozidélután eredménye:
Code Name: The CleanerLapos, sablonos, gány kis filmecske. Kb. kétszer mosolyogtam, és jó sokszor borzongtam a rútabbnál rútabb hölgyeken, akik esélyesek a holtversenyre a "Kinek ér össze hamarabb az arcbőre a tarkóján?"-versenyen. Néha azt hiszem, az amcsiknak gőzük sincs a humorról, dramaturgiáról, úgy egyáltalán a filmgyártásról. (Persze aztán pl. a Forrest Gump mindig meggyőz, hogy ez nem teljesen igaz.) Szóval alapvetően egy nézhető film, de hogy minek megnézni, azt nem tudom. Punnyadáshoz esetleg ajánlható.
5/10Georgia RuleSzintén jó lett volna, ha a hölgyek először elmennek egy plasztikaisebész-függőségről leszoktató programra, meg a forgatókönyvírónak sem ártott volna, ha lát pár valódi embert, mielőtt írni kezd, de azért ez mérföldekkel magasabbra jutott ama képzeletbeli mércén, mint az előbbi film. A sztori alapötlete elég elcsépelt, Lohan karaktere a film minimum feléig idegtépően paraszt és idióta, viszont legalább hihetetlenül ostoba (még ha van is mentőkörülménye), igazából a legtöbb szereplő abszolút valószínűtlen és vacakul megírt, de a filmnek van egy nagy mentőöve: a humor. Remek kis poénokkal van megrakva, helyzetkomikummal, szóviccekkel stb., és ezért megbocsátható a bicebócasága is. (Pl. mikor a nagyi odaveti, hogy
Rábasztál! , hát ott mind lefordultunk a székről.) Szórakoztató, feledhető. Amcsi szemmel nézve biztos hatalmas dráma, innen nézve max. délutáni kis filmecske. Egyébként főleg rövidlátóknak ajánlott, mivel a szereplők nagy része olyan rút, mint a fene. Cary Elwes mintha rácuppant volna egy héliumtartályra... Fonda és Lohan totál elaludtak a szoliban... Huffmann meg sosem volt egy szépség, de ilyen pálcikára fogyva, arcilag Barbie-ra vasalva... Viszont ő legalább szokásosan remekül játssza a piától széteső, nem túl okos, nem túl gondos anyukát. Nem is értem, hogy miközben totál gátlástalanul vállalja a leglepukkantabb küllemet sok jelenetben, miért gályázik annyit, hogy abszolút antitrendi alakját próbálja trendisre faragni...
Mindegy, összességében
6-7/10P.S.Ezt anno a P.S. I love you-t keresve találtam, letöltöttem, de sosem néztem meg. Most megtettem - juj de kár volt! Rémes egy film. Szar sztori, borzalmas alakítások, rettenetesen megírt karakterek, párbeszédek... Semmi pozitívum nem jut eszembe a filmről. Ráadásul a két főszereplő az amúgy is vacak forgatókönyv élettelen sztoriját ha lehet, negatív mélységekbe taszította hitelesség terén. Még életemben nem láttam ennél szenvedélytelenebb "vadul szerelmes" párocskát a képernyőn, vagy ennél ócskább "túlfűtött szexjelenetet". Mintha ők is szenvedtek volna, miközben mi szenvedtünk őket nézve...
Brrrrrrr, de rossz volt!
1/10, 1 pont, amiért legalább nem volt 3 órás.
Field of DreamsHát persze, hogy Kevin Costner fimjét nem tudom nem szeretni
Sokadszor látom már, és továbbra is szeretem, bár messze nem ez a legjobb tőle. Mindenesetre érdekes kis film, abszolút érdemes a többszöri megnézésre, bár igazából a realisztikus lelkem nem hiszi el az egész feelinget. Nekem alapvetően nem bejövős, hogy egy családapa a kukába dobja a család egyetlen megélhetését, hogy egy hallucinációt kövessen, vagy hogy úgy gyűlölje az apját, amiért az "átlagos", tisztes, dolgos és talán kicsit unalmas ember volt, mintha épp naponta négyszer megerőszakolta és szarrá verte volna. Viszont Costner, Amy Madigan és a picurka Gaby Hoffman olyan hitelesen játsszák az őszinte csodahívő, tökéletesen harmonikusan működő, megoszthatatlan kis családot, hogy az ember elandalodik a kis mesén. (Persze Ray Liotta sem alakít rosszul, csak olyan remekül, mint általában
) Mindenesetre egy kellemes, nagyon is eredeti, érdekes film.
7-8/10Raising HelenVégül csak úgy véletlenségből beleakadtunk ebbe a kis limonádéba. Mivel kölykök voltak benne, gondoltuk, baj nem lehet belőle. És hát pontosan azt kaptuk, amit vártunk: semmi meglepetés, bájos történetecske, kis romantika, közhelyes, de szép és kedves mondanivaló, és általánosságban egy kedves, jó film, ami ugyan 12 egy tucat, de mégis jó nézni, lehet rajta lazítani. Hiába, az állatos és/vagy gyerekes filmek mindig tuti befutók
(Hogy mást ne mondjak, az Oviapu 2.-t meg a Dr. Doolittle 3.-mat mostanság az HBO percenként ismétli, mégis nézhetők reggelizés/tevés-vevés közben őszinte mosollyal tizedszerre is. De pl. az Úton hazafelé vagy a Nicsak, ki beszél összes részét meg tudnám nézni egymás után 1000-szer is...)
7/10