A mi házunk is ilyen recsegős. A kazán, az ablakok, a lépcső... Mondjuk már megszoktam, főleg, mitóta macska is van, azóta a függönyök, a párnák "maguktól" mozognak. Azt is megszoktam, hogy amikor az íróasztalnál ülök, az asztal alól, ahonnan nem láthatom hirtelen a lábamra ugrik. Eleinte igen nagyot ugrottam én is, vele együtt.
Tegnap, amikor az ágyon feküdtem, és valami megnyalta a kezemet, akkor gyorsan megnéztem, hogy tényleg a macska-e. Ő volt.
A csúcs az volt, amikor hajnali háromkor furcsa hörgéseket, virnyákolást, motoszkálást hallottam a kertből. Macska nem lehetett, az ő hangjuk kicsit más, és motoszkálni sem szoktak ennyire hangosan. Felkeltem, kabátot húztam a pizsire (ez még ősz elején történt, akkor még nem volt ennyire hideg), és zseblámpával felfegyverkezve kimentem megnézni, mi az. Kiderült, hogy két szerelmeskedő süni csapott ekkora zajt.