Kétszer néztem meg a részt, mert elég vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban, de annyira szerintem nem volt rossz. Ez a sok lelkizés sem tűnt annyira borzasztónak. Érdekesnek találtam, hogy
Sam dilemmáját a doki mondta ki, Deant pedig a saját látomásai szembesítették a félelmeivel. Elég sokat elmond a két karakterről ez, hiszen míg Sam nem ismeri fel a problémáit csak, ha más rávilágít, addig Dean tudatosan nem hajlandó elismerni ezeket. Sőt a félelmein is igyekszik felülkerekedni, hiszen mit is mondott az "agykurkász néni" a halucinációjában, hogyan tud minden reggel ezzel a teherrel felkelni. Ezzel szemben Sam képes lett volna megfutamodni, mikor megvilágosodott a benne szunnyadó gyűlölettel kapcsolatban...
Hozzáteszem Dean szájából is elhangzott a kérdés, miért is vannak a Hotel Californiában, amikor az apokalipszissel kellene foglalkozni, Sam meg is válaszolta, mi mást tehetnének, amikor nincs használható fegyverük Luci ellen - csak rövidebben. Ebből a szempontból még mindig okosabb levadászni vmi agymajszoló démont, mintha egy hotelben azon keseregnének tévét bámulva és junkfoodot zabálva azon, hogy már ötletük sincs megakadályozni a világvégét. Thusor említetted, hogy a
Babaros poént már elsütötték másik filmben, szerintem ez utalás akart lenni a filmre, ahogyan a többi is pölö a legkonkrétabbak: Száll a kakukk fészkére, A bárányok hallgatnak, Lesz ez még így se; és ha vki látta, akkor azt is tudja, hogy már Buffy-nál is előkerült a
mi-van-akkor-ha-csak-a-képzelet-szüleménye-az-sok-démon-és-az-egész-vadászság-dolog téma. Nekem pont bejön, hogy Kripke ennyire nyíltan beleteszi a soriba a megihlető filmeket, hiszen nem hülyék az emberek, rájönnek hamar, ha már vmit láttak máshol is.
Azért volt egy két jó poén is a részben, nekem a legjobban az
"It's OK, cos your my brother and I still love you! Booop!" jött be.