Swing voteTessék. Már megint elcsábultam egy Costner-filmre. És megint nem csalódtam. Van mit szeretni ennek az embernek a filmjein...
A sztori röviden annyi, hogy a köv. amerikai választás úgy alakul, hogy a döntés egyetlen fickó szavazatán múlik, aki ugye a mi Kevinünk. Van neki egy kislánya, akit egyedül nevel, erős vonzódása a sörhöz, még erősebb taszulása a szappan, fésű és tiszta ruha iránt. Van itt még ugye két elnökjelölt, plusz a hozzájuk kötelezően minden filmben járó erkölcsileg megbotlott, elmeileg megbomlott kampányfőnök, 1-1 db, és persze akad egy csínydús riporternéni is, aki szintén megbicsaklik a morális tűsarkain, de azért igazából helyén van az ő szíve, rögvest a hetyke kis divatosan félvér keblei alatt
Igen, hát ha valaki azt gondolná ezek után, hogy a film egy pöttyet klisés, meg hát van itt egy kis deja vu innen-onnan, és hát amúgy is elég sekélyes merítés, hát az nem téved. Akinek esetleg felsejlik az agyában, hogy itt tutira hazafiaskodás, demokrácia- meg Amerika-istenítés következik, az sem téved.
Viszont mivel erre már számíthat az ember, mielőtt még elfészkelné magát a fotelben, nincs csalódás, mint mikor valami csodásan eredetinek remélt mű helyett kapunk ilyen second-hand csócsacsontot.
Mindenesetre részemről már kb. a film negyedik percében tudtam, hogy egy pillanatig sem fog érdekelni a sablonok alapján rajzolt kép, ha egyszer szép lett. És az lett, egy nagyon klassz film. Kb. a következők miatt:
Először is Madeline Carroll miatt, akit már a Private Practice-beli feltűnésekor is meg tudtam volna zabálni. Ez a lány nagyon szép, eleven, tehetséges, tiszta és imádni való. Tökéletes választás a szerepre. Úgy "összejátszanak" Costnerrel, mintha tényleg apa-lánya lennének. Esküszöm, többször a bőgés határán álltam tőle, ahogy a kamerába nézett. Különösen abban a jelenetben, mikor
elment az "anyjához", és hát... azt találta, amit. Aztán persze azért is, mert az apját Costner alakítja. Azt hiszem, ez élete legidiótább szerepe. Ez a Bud-gyerek eléggé súrolja a mostanában sokat emlegetett "full retard"-tartományt. Kedvelhető, bájos lúzer, mint sok egyéb korábbi K.C.-figura, épp olyan loncsos, piás, lepukkant és csóró, csak ezúttal kicsit eszetlen is. És hát Costner pont úgy lubickol egy lepukkant proli szerepében, ahogy Bruce Willis a másnapos világmegváltóéban.
Harmadszor azért is nagyszerű a film, mert a Costner mellől elmaradhatatlan humor tartja össze a kicsit szedett-vedett darabjait. (Nem tudom, hogy válogat ez a fickó, hogy kerülnek elé az ilyen filmötletek, ő keresi őket, azok keresik őt, de nem is számít: zseniálisan válogat.)
Hatalmasakat vihogtam ma este, mikor épp nem a könnyimet törölgettem.
És bár tényleg nem volt egyetlen meglepő fordulat sem, és bár tényleg nagyon csöpögött az Amerika-cukormáz, mégis elhittem nekik ezt a kis mesét, simán. Abszolút ott volt a "szavazz, mert az fontos!"-réteg alatt egy jóval általánosabb és szebb, ami ennek a két embernek a kapcsolatáról szólt, arról, milyen nehéz és szép szeretni valakit, aki tökéletes ellentéte az embernek. Amikor
azt hitték, hogy a gyermekvédelem jött el Mollyért, és rutinosan nekiálltak együtt dolgozni, először nagyon röhögtem a bibliás-aranyláncos jeleneten, de mikor ez az önálló, felnőttes kislány felugrott az apja nyakába, mint egy kismajom... Hát az nagyon ott volt.Ez a része a filmnek, kettejük kapcsolata nagyszerűen volt megírva is, kivitelezve is. Tökéletes párost alkottak. És amikor ez a kislány az 1. spoilerben említett jelenet végén ott állt egyedül a könnyeivel, attól totál kikészültem. Komolyan, egy hajszállal még az olyan filmeket is könnyebben viselem, amiben megölnek gyerekeket. De amikor azt látom, ahogy egy ilyen jó és jobb sorsra érdemes gyerek vergődik a kis rá osztott sorsával...
Na de elég lassan az ömlengésből,
ennyire azért nem jó a film
De annyira igen, hogy bárkinek szívből ajánljam. Sztem nagyon-nagyon klassz lett.
Szóval mivel azért az Upside... pl. mégis többet mond, ez mondjuk
7/10. Egy morcos nap végére mindenképp tökéletes.
Ja, és ki gondolta volna, hogy Costner barátunk még danolászni is tud?! (Biztos sokan tudták, nekem eddig kimaradt. Pedig nem egy énekes kedvű színész albuma sorakozik a gyűjteményemben.) Ezt mindig igazságtalan dolognak tartottam: miért nem elég valakinek egy tehetség?! Ha már remek színész, sőt, még remek rendező is, nem lehetne leállni? Miért jár neki még egy jó kis énekhang is? Ez nem ér!
Azért persze örülök, hogy nem állt le ezzel sem. Színészként még mindig jobban tetszik, de azért jut neki hely Christian Kane, Steven Seagal, Anthony Stewart Head, James Marsters és társaik mellett