Válasz:
Lousha (2009. Március 21. - 12:44) -kor küldött üzenetére
Igazad van, tényleg túl általánosan fogalmaztam. Viszont abban egyetértek, hogy az ember életében jóval több a "fuck szindróma", mint a jó. Én is voltam már nagyon magam alatt, amikor minden összejött és sehogy sem láttam a kiutat az adott helyzetből (többször is) és megéltem már azt a boldogságot is, aminél úgy éreztem, hogy teljes az életem (ez eddig csak egyetlen egyszer volt és sajnos nem tartott sokáig). Annyit akartam kihozni ebből, hogy csak akkor tudjuk értékelni a pozitív dolgokat, ha ismerjük a rosszat is. Jó és rossz önmagában nem létezik, csak egymáshoz viszonyítva tudjuk értékelni őket.
Visszatérve a sorozathoz (merthát mégiscsak ebből indultam ki
):
a démonok és az angyalok ugyanúgy meg tudnak inogni, mint az emberek (az angyaloknál maradva Uriel és Castiel), de mint már írtam nagyon durva különbség nincsen közöttük, mert nagyjából ugyanaz a cél vezérli őket. Lousha:
Közben pedig már ők maguk sem érzik igazán, hogy megéri, nem érzik magukat se jónak, se hősnek, sőt, lassan azzá válnak, amit üldöznek.
Az igaz,
hogy tényleg nem érzik azt, hogy megéri küzdeni, de nem hiszem, hogy azzá válnak, amit üldöznek. Dean teljesen összetört, a lehető legrosszabb dolgokat élte meg, ami csak megtörténhet. Teljesen belefáradt a küzdelembe, ereje sincs ahhoz, hogy folytassa. A harcok alatt rengeteg embert megmentettek, többet, mint amennyi "életet feláldoztak" a cél érdekében. Nem hiszem róla, hogy ezután a másik oldal javára fog ténykedni, függetlenül attól, ami vele és a családjával történt. Ami meg Sam-et illeti, hiába küzd a jó cél érdekében, a démoni erő használata teljesen elbizonytalanítja. Nála esélyesebb inkább, hogy szép lassan azzá válik, ami ellen küzdenie kell. Meglátjuk, mit hoznak ki ebből a helyzetből az írók, mert elég magasra fel van dobva a labda.
__________________
"Life offers you a thousand chances...all you have to do is take one."
A mosoly egy görbe vonal, ami egyenesbe hozhat mindent.
http://twitter.com/djzsuzska